Koppenhága elővárosában, a csendes, meghitt adventi napokat élő Farumban pénteken csomagoltak a csapatok, és a délutáni vagy esti edzésüket már Aarhusban, a csoportküzdelmek és a középdöntők egyik helyszínén tartották, ahol a helyosztókat is rendezik. A mintegy négyórás buszozás alatt  amiben a magyaroknak immár másodszor volt részük, hiszen ők a csoportküzdelmek után Aarhusból költöztek a fővárosba  bőven volt idő az eddig történtek felidézésére, elemzésére.

Az oroszoktól elszenvedett súlyos vereség a végletekig letörte a magyar játékosokat, akiknek azonban a németek elleni találkozóra sikerült új erőre kapniuk. A világversenyeken a hasonló váltásokra persze fel lehet  fel is kell!  készíteni a sportolókat, ám a csapatok esetében ez nem egyszerű. Hiszen ahány játékos, annyi féle egyéniség, aki mind-mind másként él át egy-egy diadalt vagy kudarcot. A mieink közül többeknek akadt már hasonló mélypont a pályafutása során, ezért ők edzettebben viselték a pokoljárást. Ezzel pedig példát mutattak a szerényebb nemzetközi rutinú társaiknak, akik a németek elleni nagyon nehéz ütközetre derekasan összeszedték magukat.

Mocsai Lajos első, heves indulatai elültével is csak nagy önfegyelemmel tudott uralkodni az érzelmein, és szemlátomást a pokolban érezte magát a 3929 után. Ugyanakkor szigorú és szókimondó volt, s azt hangsúlyozta, hogy a középdöntő első mérkőzésén bebizonyosodott: együttesünknek újra a földön kell járnia, és reálisan kell értékelnie a helyzetét.

A EHF-kupa visszavágóra készülő Dunaferr minden különösebb megerőltetés nélkül, magabiztosan gyűjtötte be a két pontot. A sérülésektől megtizedelt vendégek sportszerű ellenfélnek bizonyultak. A szünet után Buday Ferenc több kulcsemberét is pihentette, készülve a hétvégi RK Sintelon elleni visszavágóra, amelyet 8 gólos előnnyel vár a magyar gárda.

A meglehetősen sok nyűggel járó hétfői költözködést szerencsésen túlélte a magyar válogatott, és kedden már a középdöntő három mérkőzésből álló sorozatát kezdte meg. Mocsai Lajos szövetségi kapitány Európa-bajnok csapata Aarhusból (itt végzett az élen csoportjában a fehérorszok, a csehek és a szlovénok biztos legyőzésével) a főváros egyik elővárosába s egyben Koppenhága sportéletének egyik méltán híres központjába, Farumba buszozott volna, ám a dán szervezők másként gondolták.