Március közepén ismét a figyelem középpontjába került, a magyar női válogatott kosárlabdázója vezérként tündökölt az Isztambulban megrendezett vb-selejtezőben, amelyet nemzeti együttesünk csoportmásodikként zárt, és így 28 év után ismét kvalifikált a világbajnokságra.

A Ferencváros 19-szeres izraeli válogatott középpályása vallásos családban nőtt fel, sokáig csak odahaza, Izraelben futballozott.

Ő volt az első futballista, aki Videoton-játékosként világbajnokságon járt, csapatkapitányként vezette ki a fehérváriakat a Santiago Bernabéu Stadion gyepére az UEFA-kupa döntőjében.

A 19 éves kapus nincs reflektorfényben, a portugál klub U23-as együttesében véd – ami önmagában is figyelemre méltó egy olyan játékostól, aki viszonylag későn kezdett el tízévesen futballozni.

Lehet, hogy az osztrák vezető tényleg megtalálta „a maga Max Verstappenét”, aki már futamgyőztes is lett az F1-ben.

A mögöttünk hagyott esztendő Bozsik 100-emlékév volt, mivel száz éve, 1925-ben született az első 100-szoros válogatott labdarúgónk, Bozsik József.

Az Európa-liga-negyeddöntős magyar kézilabdaklub beállója több álmát is valóra váltotta az elmúlt évben, azonban még mindig fontos célok hajtják előre.

Űridény. Így lehet egyetlen szóval jellemezni a Bayern München 2025–2026-os évadát, de mi azért kísérletet teszünk arra, hogy bővebben is kifejtsük, miért és mitől ennyire jó Vincent Kompany legénysége.

Huszonnyolc év után újra világbajnoki résztvevő a magyar női kosárlabda-válogatott. A csapat az isztambuli kvalifikációs tornán harcolta ki a részvétel jogát.

Összesen 18 európai kupameccset játszott az idényben az FTC, nem sok hiányzott, hogy 1975 után újra negyeddöntőt vívjon egy kontinentális sorozatban.

„Otthonában” látta vendégül legnagyobb riválisait Armand Duplantis, majd a róla elnevezett versenyen a saját slágerére döntötte meg a férfi rúdugrás világcsúcsát.

Az etyeki sonkamester a tatamin szerzett narancssárga övről, a balatoni vitorlásemlékekről, a felújított Hammond orgonáról és arról, kinek adná tovább mestersége titkait.

Népszerűségét a könnyed, laza stílusa mellett az általa forradalmasított „hipergyors” lövészetének köszönheti.

Sorozatunkban a jelentősebb futballkultúrájú országok első 100-szoros válogatottjainak jubileumi mérkőzését idézzük fel.

Tízrészes sorozatunkban olyan egyesületeket mutatunk be, amelyek egykoron a legerősebb hazai bajnokságban szerepeltek, de később – még a szocializmus beköszönte előtt – megszűntek.

A magyar kosárlabdázás halhatatlanjai közé is beválasztott korábbi klasszis irányító úgy véli, játékosként kihozta magából a maximumot, de nem az eredményeire a legbüszkébb.