ALAPVONAL. Az ultimátumokról azt írja a szakirodalom, hogy összetett kérdés. Enyhén szólva. Elvégre végül is haladék, a hatalmi helyzetben lévőnek egyértelmű a véleménye, hogy ez így tovább nem megy, mégis vár. (…) Az ultimátumnak több a hátránya, mint az előnye – olvasom – elsősorban teher, másodsorban megfertőzi a levegőt a vezérkar és a csapat között. Meg persze inkább szól a főnökségről, mint a csapatról, annak bizonygatása, hogy ők a helyükön vannak, kézben tartják a dolgokat.

NS-VÉLEMÉNY. Olyan megoldásokkal próbálkoztak, amelyekből kiderülhet, hogy nem akárkik ők.

Hetven éve huszonöt perces parádé is elég volt a főlényes győzelemhez Csehszlovákia ellen.

ALAPVONAL. A hálára gondolok. Ami, jól tudom, nem divat mostanság, a futballban különösen nem. A témát boncolgató szakértők megállapítják, hogy elméletileg jelen lehet, de ne kergessünk illúziókat. Elméletileg és lehet – tehát a gyakorlatban alig és csak feltételes módban. Az érzelmi kötődés, a hűség ritka, de nem is követelmény, a döntéseket a pénz és az eredmény motiválja.

„Tiszta bort a pohárba!” – száz éve ez lett a jelszó az Üllői úton a csúfos örökrangadó után.

Olyan is akad, aki szerint az egyetlen hozzáértő szakember volt a klubnál.

ALAPVONAL. Mint a mai sportban, amikor a nagy nyilvánosság (ó) könnyen temet, ráadásul szembemenve az illendőséggel, anélkül, hogy búcsúztatna, méltatna is. Tehát előbb a föld, aztán az érdemek, semmi ünnepélyesség, semmi kiérdemelt vagy könnyek diktálta méltatás, mint egykoron.

ALAPVONAL. Bevallom, nincs türelmem hozzá, hogy megszámoljam, most éppen hány futballistát igazolt, vett árendába innen-onnan a 12 NB I-es csapat, az viszont nem tartott sokáig, hogy megtudjam, hányan érkeztek alsóbb osztályból. Éppen egy csapatnyi, tehát 11. Az úgynevezett felfelé áramlás tehát vagy nem divat, vagy nincs meg rá megfelelő minőség.

1934 – Sárosi György gólja fordulatot hozott, de kellett Háda József remeklése is.

Az óbudai talentum az FTC játékosa volt, de tétmeccset nem játszott a csapatban.

ALAPVONAL. Okkal, hiszen például a Sportuszoda (nekem mindig az marad) szerelmeseiről vagy a futókról van szó, akiknek nem csupán a mozgás terepe a Sziget (így, egyszerűen és nagy kezdőbetűvel), a lelküket is megfogja minden: a fák, a bokrok, a sétányok, a levegő, az atmoszféra, és a többi.

A jól kereső álamatőr futballisták húzódoztak a profi léttől.

ALAPVONAL. A vívás sem maradhatott ki az »árvízi hajós« repertoárjából. Emlékezetes esetekkel. Egy alkalommal három óra alatt harminchat asszót vívott egyfolytában, sorban kifárasztva az ellenfeleit, majd Keglevich Sándor vívótermében megszakítás nélkül huszonnégyet, váltott ellenfelekkel.

Nyolcvan esztendeje született a kapitány, aki Európa élére vezette az ifiket.

ALAPVONAL. Nekem smafu, hogy ki, milyen pozícióban futballozik, hány százalék a labdabirtoklás, az a fontos, amit látok.

Indulatos viták után hét érem az első atlétikai Európa-bajnokságon Torinóban.

ALAPVONAL. Hűség a futballban. Persze, hogy ennek is van irodalma, ám a legbölcsebbnek látszók is csak odáig jutnak, hogy bonyolultabbá vált, a feleket egyre inkább üzleti, anyagi érdekek vezérlik.

Ha nincs az újraúszás, Halmay Zoltán háromszoros olimpiai aranyérmes 1904-ben.

ALAPVONAL. Miközben hajszoljuk az eredményt, nem árt tudni, hogy az Egyesült Államokban már 1968-ban, a mexikóvárosi olimpia után úgy látták, hogy a jövőben a tehetség fogalmát nem elsősorban a fizikai, inkább az értelmi, az érzelmi és az erkölcsi képességek határozzák meg. Maradjunk annyiban, nem lett általános a módi.

Az érmek harmadát elhoztuk Torinóból, az úszó- és vízilabda Európa-bajnokságról 1954-ben.